Tim Gáborral, a Skoda Octavia Cup-ban induló egyetlen magyar autóversenyzővel beszélgettem a kezdetekről, a nagy csatákról, a családról és az álmairól. Mindezt akkor, amikor már sejteni lehetett a győzelmet, de még nem lógott nyakában az érem. Azóta már meg is nyerte a teljes kupasorozatot, s ma már bajnok. Ezzel még elérhetőbbé vált az álma, hogy WTCC pilóta legyen, bár még sok-sok munka áll előtte.

- Hogy jutottál el a versenyzésig? Felébredtél hatévesen és azt mondtad magadnak, hogy autóversenyző akarok lenni?

- Azzal kezdődött, hogy sokat játszottam otthon számítógépes játékokon, nem szimulátoron, hanem arcad játékok–on. Nagyon élveztem.

- Commodore64? Azért annyira öreg még nem vagy?

- Tudom, hogy 35-nek nézek ki, de még csak 25 vagyok :) Igazából édesapám találta ki még általános iskolás koromban, 2001-ben, hogy gokartozzak. Azt ígérte, hogy ha jó lesz a bizonyítványom, akkor beírat Kesjár János gokart iskolájába. Ez egy hetente négy napos tanfolyam volt, áprilistól szeptemberig tartott. Tíz éves voltam akkor. 2002-ben megint beíratott, majd elkezdtem bérgokartozni. Tetszett nagyon, élveztem, de még gyerek voltam. Nem irányítottak, csak hagyták, hogy csináljam azt, amit szeretek.

A budaörsi pályán egyszer csak odajött hozzám egy nagyon kedves idős úriember, és azt mondta:

„Neked fiam már nem a bérgokart pályákat kellene koptatnod, hanem a Magyar Bajnokságban kellene menned!”

Az ötlet nagyon tetszett édesapámnak, mert ő is úgy látta élvezem és jól is csinálom a gokartozást. Így a versenyzésben Szemes Béla bácsi volt, aki megadta az első lökést, ő segített megvenni az első gokartot is. Bekerültem a Magyar Gokart bajnokságba, 2003 és 2009 között gokartoztam. 2006-ban Magyar Bajnok voltam, de utána nem nagyon tudtam érvényesülni, hozni az eredményeket. Voltak jó helyezéseim, de a bajnoki cím valamin mindig elment. Sanos édesapám anyagilag sem tudott már tovább támogatni, minden egyre drágább volt.

2009-ben megismertem a szimulátorozáson keresztül Bende Imrét, aki azóta már a menedzserem. Nagyon sokat köszönhetek neki, meg persze a családomnak, és persze az Apex Racing-nek és szerződött partnereinek, hogy egész évben segítettek, velük sikerült megszerezni a bajnoki címet.

- Visszatérve a korai időkhöz, volt egy kedves kisfiú, aki jött, küzdött, és pár év múlva bajnok lett. Nagyon szerencsés dolog, hogy édesapád terelgetett, de mit szólt mindehhez az édesanyád?

- Ő igencsak féltett. Édesanyám 2006-ban volt kint utoljára versenyemen, akkor, amikor megnyertem a gokart bajnokságot Kecskeméten. Arra határozottan emlékszem, hogy amikor elindultam – a box utcából gurultunk ki a rajthoz –, édesanyám ott áll a kerítésnél egy mentőautó mögött, vagyis szinte semmit nem látott. Szerintem azt sem tudja mi történt aznap.

Soha nem volt addig balesetem, de szerencsére nem láthatta 2010-ben a Salzburgring utolsó futamát, ahol volt egy emlékezetes balesetem. Remélem több ilyen nem is lesz. Az első futam nagyon jól sikerült, elhoztam az első helyet a Suzukival. A második futamon már a rajtban volt egy tömegbaleset, amelyből én kimaradtam, de nem sokkal később az első sikánban az osztrák versenyző szépen felrakott a kerékvetőre. Megpördültem, majd ahogy visszaérkeztem a földre az olajteknőm szétrepedt és kifolyt az összes olaj. Azon még egyszer megpördültem és oldalról – a későbbi csapattársam és egyik főtámogatóm, Lévai Zoli telibe vágott, illetve még többen is hátulról nekem jöttek. Ez maradandó élmény volt, bár az orvosok azt mondták, hogy szerencsém volt. Komolyabb probléma is lehetett volna. A bukás ellenére én két óra múlva, Burkus Egon oldalán, egy Lotus Exige-el egy Endurance futamon indultam, és megnyertük.

- Milyen a hétköznapi Tim Gábor?

- Reggel 8-ra járok dolgozni, autószerelő vagyok. Amikor nem versenyhétvége van, akkor a családommal, a barátnőmmel vagyok, vidéken, Vanyarcon. Ez egy Nógrád megyei kis falu, ahol 1200-an laknak. Itt születtem, mindig itt is laktam, innen kerültem fel Budapestre. Nagyon szeretem a fővárost, de egy hét után jó haza menni és feltöltődni!

- Hogy építed fel magad egy versenyre? Őstehetség vagy, akinek zsigerből jönnek a dolgok?

- Most már kialakultak a szokásaim, az életformám. Az, hogy mit csinálok a verseny előtt, hogy ülök be az autóba, hogy veszem fel a kesztyűt, ezek a rutin dolgok. Azokon pedig egyáltalán nem gondolkodom, hogy mi van, ha csak második vagyok és nem első – ilyen nincs! Persze, amikor a bajnokság olyan szakaszába érünk, hogy nem fontos elsőnek lenni, akkor megyünk a biztonságra és mérlegelek, de ez az autóban történik. Mindig nagyon alacsony költségvetéssel versenyzek, nem szabad törnöm az autót. Verseny előtti napon úgy alszok el, hogy átgondolok mindent, autót, pályát és hogy nyerni kell. Műhelyben mindig én is szerelem az autóm, átnézek mindent. Nekem nagyon sokat segít, hogy autószerelői suliba és technikumba jártam, ez a beállításoknál nagyon sokat segítség.

- Mondhatni, hogy a saját mérnököd vagy?

- Ez persze így nem igaz. De világéletemben „Schumacher fan” voltam, neki is az autószerelés az alapszakmája, plusz ő még mérnök, példaértékűen ért a műszaki dolgokhoz. Szerintem elengedhetetlen egy versenyző számára, hogy értse az autója működését, ha nem is olyan szinten, mint egy mérnök, vagy egy gyári szerelő, vagy akár a szerelőcsapat tagja, de valamennyire képben kell lenni. Ha rámegyek a kerékvetőre, tudom mit csinál a belső kerék, a külső kerék, hogy viselkedik a lengéscsillapító, mi történik a váltóban, a motorban. Nekem ezek fontosak, minden kis mozdulatot, rendellenességet figyelek.

- Hogy jött az Octavia Cup mint alternatíva?

- 2010-ben volt vége az első Octavia Cup-nak, még láttam is az egyik futamukat Slovakiaring-en. 2016-ban újra éltre hívták a csehek, persze egy teljesen új autóval. A feltételek és ajánlatok jónak tűntek és a támogatóimnak hála el tudtam indulni ebben a kupasorozatban. Nagyon tetszik az autó, nem gondoltam még az elején, hogy ennyire össze tudok barátkozni vele. Az is igaz, hogy az autónak ez volt az első éve, folyamatosan fejlesztették, de mindenkinek egyforma autója volt.

- Milyen érzés volt vele versenyezni?

- Hasonló volt Peugeot 407-es autó, amivel sokat versenyeztem, hosszú orr, de nyomtávban valamennyire különbözik tőle. A legnagyobb különbség az, hogy ez turbós. Korábban sosem versenyeztem turbós autóval. Ez így nagyon más, 2 liter turbós, nagyon figyelni kell a gázadásokra, egyből kipörögnek a kerekek. Gyári motorról beszélgetünk, gyári váltóval. Elég hosszú a váltója, tudni kell eldönteni, hogy melyik kanyart milyen sebességi fokozattal vegyem be. Ezekbe be kellett tanulnom, de a szezon vége felé azért sikerült.

- Melyik a kedvenc pályád?

- A klasszikus pályákat szeretem. Például Monzában mentem pár kört 2011-ben. Az egy kultikus, régi veterán autóversenyzős pálya. Most már azért jönnek az újítások, amik szerintem elveszik a hangulatát. Az aszfaltozott bukóterek kicsit könnyebbé teszik a versenyzők életét. Red Bull Ringet szeretem még nagyon, illetve ott a Hungaroring. A hazai pálya, az érzés, a legjobbak közé emeli. Én inkább a technikás pályákat szeretem, ahol kijön, hogy egy versenyző mennyivel tud többet a riválisánál. Az egyik nagy álmom Spa-Francorchamps, az a pálya az autóversenyzés és a pályák csúcsa szerintem. A Dubai versenypálya nagyon tetszett. 2014-ben megnyertem az RCM Kupát, akkor az volt a fődíj, hogy ott indulhattam egy 24 órás versenyen. Az egy örök emlék marad. De minden pályán szívesen versenyzek, mert úgy megyek minden hová, hogy azt csinálom, amit szeretek és tudok.

- Jövő évre tervek, célok, álmok? Madarak csicseregnek a WTCC-ről.

- A jövő évről terveink vannak, de az egész pénz kérdés. Ha van pénz, van versenyzés. Nagyon nehéz. Lehet hogy semmi sem lesz. Azzal, hogy most bajnok lettem, talán jobb tárgyalási alapunk van a gyári csapatokhoz szerződni, és ki tudja mit hoz a jövő! Az álmok azok vannak, WTCC, vagy egyszer DTM – de most nem is foglalkozok ezzel…. A lényeg, hogy most nyertem! Nagyon élvezem!

A gyerek TIM GÁBOR Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 

INTERJÚN KÉSZÜLT FOTÓK - SZLOVÁKIA RING Galéria

 Fotók: Pataky Péter - 206wrcphotography                                                                                                                                                              

Már Gábornak is van RPM Karkötője! Neked is lehet, KLIKK a képre!